Viszony, Pál Csaba kiállítása, Karinthy Szalon 2019.02.26-03.22
Viszony, (érintkezés, kontaktus, kapcsolat, összeköttetés, összefüggés, kötelék, vonatkozás, korreláció). Általában két v. több személynek, ill. dolognak egymással való kapcsolata, egymásra vonatkozása, egymástól függése, egymásra hatása.
Koncepció
A kiállítás középpontjában a külső világ, (a minket körülvevő) és a belső világ (általunk épített álmok, vágyak) viszonya, folyamatos konfliktusa áll.
Ez nagyon pontosan végigkövethető a művekben. A kérdés: mi a valóság, és mi a valóságra adott válaszunk, és hogyan keveredhet ez a két világ.
Az emberi lélek tele van öntudatlan vágyakkal és érzelmekkel. Ezek gyakran ellenkeznek a külső világunkkal. Ellenkezésük oka a belső világunk, a tudat elemeivel való összeférhetetlenségüknek az oka. A belső erők, mint ellenállások lépnek fel velük szemben és az “összeférhetetlen”, vágyakat kiszorítják a tudatból. E kiszorult, elemekről azután nem tudunk semmit. Keresem, és összekeverem, egy képpé alakítom ezeket a valóságos és tudattalan elemeket.
Meg tudjuk-e állapítani mi a valóságos, és mi a belső világunk?
Minden mű két részből áll, az egyik digitális, (valóságos) másik hagyományos, absztrakt (belső), a kettő viszonya adja a műalkotás egészét. Két részes hibrid művek, ahol ütköztetem a valóságot a belső világommal, az egyedit a sokszorosíthatóval.
A képek elkülönülnek technikailag de tartalmilag nem, minden kép összefügg a másikkal, vagy kiegészíti egymást, ill. egyik utal a másikra.
Mitől működik belső világunk? Mi és miért hozza létre? Hogyan lehet láthatóvá tenni a láthatatlant? Más be tud-e lépni ebbe a világba? Milyen viszonyban van a modern és a hagyományos? Milyen előnyei lehetnek a kézzel, és a géppel készült műveknek? Milyen viszonyban áll egymással a kettő? Felerősítik vagy kioltják egymást? Kép a képben?
A művek középpontjában az elfelejtett belső, és külső világunk, folyamatos konfliktusának a viszonya figyelhető meg. Ennek a kettősségnek tudatos összerakása, összekeverése a kiállítás.
1.Terem
1, Felezés
A terem oldala, itt a síkfilm hátulról megvilágított, (u.a. mint a 2. terem) a síkfilm itt nem a valóságot ábrázolja, hanem egy mű részletét, utalás a másik teremben saját fejem megvilágítására, belső, belsővé válik, nincs valóság, csak absztrakció.
A kép feleződik, kettéhasad, és eggyé válik, a két fél felerősíti és kiegészíti egymást.
2, Rátét
3 nagyméretű 120×100 cm-es műalkotás, itt a háttér síkfilmjei valóságos képek fotók át íratai, tölcsérek, szobám belső tárgyainak a képei. A festett művek középen távtartóval ellátottak, így keverednek tartalmilag, fogalmilag.
Cél a határok összemosása, felülírása, egy képpé alakítása.
3, Pótlás
Nagy méretű kép, 140×100, technikailag a vázlatok egymásra rakásából készült, az alapja A/4- es méretű tervek egymás mellé ragasztásából jött létre. Az összerakott kompozíciót átfestettem, létrehozva ezzel egy vázlatok alapján készült teljesen új alkotást. A digitális kiegészítés egy távtartóval ellátott, digitális nyomat kis méretben.
(vegyes technika, fekete fehér, firka, tús, gyors technika, vázlatok tervek önálló művé alakítása)
4, Rejtőzködés
Síkfilm, keverve rajzokkal, 50x50cm/db, három kép, a síkfilm átlátszó, a mű együttesnél nem tudja a néző megállapítani mi a rajz, és mi a digitális kép.
A két technika kiegészíti egymást ill. egymásba épül úgy, hogy a felületes szemlélő, nem látja az eredeti rajzokat csak az összképet, a gépi elnyomja a kézít.
5, Félreértés
Két ponyvára nyomtatott tusrajz digitalizálva, negatívba fordítva, és printelve. A printek előtt doboz, amiben gyűrt lepedőre festett képrészletek láthatóak. A lepedőkből csak egy festett rész látszik a dobozokban. Nem tudni hogy az egész lepedő festett, vagy csak egy része. A lógatott printek, és a lepedő festmény részletek ellentéte adja a műalkotás egészét. (Személyes a dobozba zárva, csak egy része látható, nem az egész, ennek ellentéte a digitális ponyva, ami sokszorosítható, újra printelhető és egészben látható.
6, Keverés
Síkfilm a rajzok előtt, itt már teljesen külön válik, láthatóvá teszem a két réteget, az egyik a kézzel festett tus, rajz, a másik a géppel készített sokszorosítható sikfilm grafika. A kettő együtt már nem sokszorosítható, a kézi rajz miatt, egyedi és sokszorosított, egyben.
2, Terem
7, Végkifejlet
Saját magam nézem, saját képeimet, itt a síkfilm utal a valóságra (én, belsőm kivetülései, agyam, szellemem munkája) materiális képek, belső szavakkal leírhatatlan történetek, egymással szemben félkört alkotva. (hét földre tett állványon álló képek)
Pál Csaba 