Pál Csaba: Transzcendens zárójelek.
Pál Csabát szinte kezdettől foglalkoztatta a nyelvfilozófia, logika. Hol együtt, mint korai munkáiban a képek egymásra rétegezettségében így „traktálta” a nézőt Wittgenstein logikájával (Funktorok), hol külön, de azóta is egyik fő motívuma, koncepciója.
Megkíséreljük –mi is Wittgensteint „követve”- tézisszerűen vizsgálni munkáját:
Ha minden kép egy kijelentés a világról,- akkor egy kijelentés, állítás leképezhető, – még ha nem igaz. Az igazságkeresést a Funktoroknál is, az euklideszi témánál is (Hármas tükör) –azóta is kutatja.
A világ és a mű nem különbözik egymástól, a mű konstrukció, (kvázi valóság) a valóság jelenségei és fogalmai – ill. megkérdőjelezésük- a műalkotás metszéspontját „képezik”.
Pál Csaba munkája lényege, hogy nyelvi jellegű fogalmakkal operál- koncept. art. A fogalmakat nem irodalmi értelemben használja,- az irodalmiságot tagadja a művek non linearitása, nem epikussága – hanem amire nincs szó, fogalom. (Ahol a tapasztalat közvetlen értelmezhetetlensége vetődik fel. – A zárójel fontos szerepet kap.) De átélhetővé akar tenni nem nyelvileg adott összefüggéseket.
A megismerés határán túli, a nem artikulálható jelentés érzetét képes-e kép kiváltani? A nyelv a képélmény korlátja-e? A rendezetlen kaotikusság eufórikus hatást válthat (-e) ki, s ennek artikulálása, kanalizálása (tölcsérrel) Ezek a tárlat gondolatokat involváló premisszái.
A fehér falon fehér négyzeteken belül újabbak, rajtuk színes foltok, formák, amelyeket sötét ívek fognak közre,- mint fordított zárójelek. A zárójel is az artikulálás, szelekció egy módja. A Malevicsre emlékeztető (utaló?) négyzetekből tölcséren át fehér csövek vezetnek le a földön fekvő installációba,- ill. abból felfelé- amely Pál Csaba eredeti méretű fekvő testének képe. A kettős irány az alkotóból, és az alkotásból áramló energiát, annak kanalizálását, artikulálását jelzi. A rendezetlen kaotikus áramlásból, euforikus hatásból – ami kivetül a felületekre- felismerni a rendezést, információt-következtetésekkel, ami a befogadás alapeleme, de egyben az alkotásé is. A művész ez alapokig „bontja vissza” a műveket. Ennyiben önreflexív (szubjektív) és egyben reflektál a megismerési folyamatra, s a gondolko-dásra.
A megismerés pontossága,- ami régóta foglalkoztatja Pált- és folyamata a kortárs kogníció kutatások területe. Kiindulópontjuk: a reprezentációk nyelvi jellegű(kvázi nyelvi) szimbólu-mok. A nézetek közötti eltérés az alacsonyabb és a magasabb szintű elmeműködés közötti átjárás lehetőségének megítélésében van. Azaz a percepció/érzkelés és a következtetés, mint mentális tevékenység közötti kapcsolatban –interakcionista felfogás, vagy annak tagadásában- modularista nézet. Másként fogalmazva: a következtetés logikai művelet, vagy alacsonyabb szintű elmeműködéshez kapcsolódik, ill. ez utóbbit információszűkítés jellemez. A látottak rétegezettsége e különböző szinteket „képviseli”.
Mindkettő kritikája a konnekcionizmus: az elmét hálózatnak tartja, csúcspontjai a fogalmak, ezek nem feltétlen nyelvi szimbólumok, mint szubszimbólumok. Közöttük különböző erejű kapcsolatok, melyek idővel dinamikusan változnak. E felfogásnak nagy szerepe lehet/ van a számítógépes agymodellezésben. Pál Csaba most kiállított proto-képein a szubszimbólumok dominálnak: a sötét szín matériaként, a világos szellemként-de közvetlenül nem/vagy nehezen értelmezhetők. „Nyitott” képeknek tekinthetők, amennyiben az információszűkítés mellett teret engednek az asszociációknak. Másrészt tovább építhetők, konstruálva újabb információk „hívhatók elő”. Az alkotó építhet az alaklélektanra (gestaltpszich.), s a kognitivitáson belül az affordanciára: ahol a felismerés a tárgyak funkcióján alapul. Ez tételezi, hogy már nemcsak foltokat, színeket, majd kontúrokat látni-2 dimenzióban, majd felületeket-2és1/2 dim.ban, majd a tárgy révén eljutni a 3 dim.ba.
Feltehetően hatása lehet annak, hogy eddigi munkáiban is szerepe van a számítógépnek, nemcsak technikai, kísérleti értelemben, nemcsak formailag, de tartalmilag, szemléletében is. Mintegy „visszfényei” e manuális munkák a technikai apparátusokkal készítetteknek.
Palotai János /Esztéta/
Pál Csaba 
Leave a comment